teljesitmenykozpontusag az iskolaban

„Ha nem osztályzok, a gyerek nem csinálja meg a gyakorlatot!”

„ÁÁ,  a gyerekek harmada nem öltözik át, nem tudok velük mit kezdeni!”

„Hát egy bukfencet nem tud megcsinálni, szekrényugrásba bele sem kezdünk!”

Mindannyian hallottunk már ilyen és ehhez hasonló véleményeket kollégáktól (a szó klasszikus és csak „együtt dolgozunk” értelmében), és a testnevelő társadalom többnyire komoly empátiával fogadja ezeket. Azonban az ilyen „tüneti” panasz-beszélgetések, illetve az ezeket generáló valódi problémák nem ok nélkül alakulnak ki. A testnevelői munka sikerességét sok olyan összetevő is meghatározza, amire a testnevelőknek nincs ráhatásuk. (igazgatói hozzáállás, létesítmény felszereltség, iskolai geográfiai, szociális „elhelyezkedése”) Ráadásul korunk tanárainak gyakran lehet olyan érzése, hogy „egyedül van”, nincs lehetősége szakmai értelemben fejlődni, támogatás nélkül újítási kísérletei kudarcra vannak ítélve. Ez az oldal azért jött létre, hogy azoknak a testnevelőknek nyújtson inspirációt, akik nem pusztán letudni akarják az óráikat. Akik tovább szeretnék gondolni, mi a célja a testnevelésnek, hogyan lehetne szerethetőbbé, sikeresebbé tenni a mai magyarországi testnevelés órákat. És nem mellékesen azoknak, akik sejtik-tudják, a testnevelés sokkal több, mint motoros tevékenységek felmérése(szekrényugrás, Cooper-teszt osztályzás, rendgyakorlatos gimnasztika, kollektív büntetés, felszerelés hiány osztályzás, stb.), vagy szimpla foci. Gondolkozzunk együtt, fejlesszük „egymást”!

Boronyai Zoltán testnevelő tanár

Comments