Válaszolok a testneveléssel kapcsolatban feltett kérdésekre…

 

2011. szeptember 1-én Szegeden, a Népegészségügyi Képző- és Kutatóhelyek Országos Egyesületének V. konferenciáján a„Serdülők egészségmagatartásáról és a testnevelésről..” tartottam rövid előadást, a  rendelkezésre álló idővel nem túl szerencsésen gazdálkodva. A tizedik percben, versenyt futva az idővel, néhány vázlatpontban a hatékonyabb és funkcionálisabb testnevelés gyakorlata számára fogalmaztam meg ajánlásokat. A szekciót lezáró élénk vitában ez a téma is megtisztelő figyelemben részesült. Sajnos az idő szűkösnek bizonyult, hogy a feltett kérdésekre válaszolhassak. Ezért ezt most írásban teszem meg, olyan terjedelemben, ahogy egy szóbeli válaszadás erre lehetőséget biztosíthat, vagy biztosíthatott volna. A konferencia résztvevőitől nagyon pontosan megfogalmazott kérdések, illetve azok tárgyával kapcsolatos határozott vélemények hangzottak el. Az érintett felvetések lényegüket tekintve a következők voltak:  

 

1. A testnevelés kapcsán miért nem hallottunk az élményszerűségről? Élményszerű, játékos testnevelésre van szükség, ha azt akarjuk, hogy a gyermekek megszeressék a tantárgyat és ez a szeretet a későbbiekben is megmaradjon.

2. A testnevelés diszciplína? A testnevelés tanítása intellektuális tevékenység? Miért kell a testnevelést diszciplínaként kezelni, mint pl. a történelmet vagy a biológiát? Diszciplína mivolta miatt kell feldolgozni az összes tantervi anyagot az atlétikától kezdve a tornáig.  E felfogás az oka, hogy nem szeretik a gyerekek a testnevelést

3. És akkor ezt a testnevelést fogják mindennap bevezetni az iskolákban? 

 

1. Az élményszerűségről.

Az előadásban nagyon sok minden nem hangzott el a testnevelésről, többek között az élményszerűség és a testnevelés kapcsolatáról sem. A kérdezővel egyetértünk, és azt valljuk, hogy olyan testnevelésre van szükség, amely életre szólóan a fizikai aktivitás elkötelezettjeivé neveli a gyermekeket, a tanulókat és a diákokat.  Ebben a célkitűzésben az élményszerűség valóban kulcsszerepet játszik. Az élményszerűség biztosítását a testnevelő tanárképzés központi feladatként határozza meg a testnevelés tanítása számára. Bár kétségtelen, hogy ez az igény csak az utóbbi években fogalmazódik meg egyre erőteljesebben. Aki régebben szerezte szakirányú diplomáját, mondjuk 15-20 éve, az nem nagyon tanult erről, és a régi testnevelés tantervekben sem jelent meg ez a fogalom. Miért? Mert a testnevelés a legkedveltebb tantárgyak egyike volt, többek között azért, mert élményt, kikapcsolódást, örömöt okozott. Mert a tanulóifjúság szabadidejében „önként és dalolva” végzett sporttevékenységet. Nem ódzkodtak a fizikai aktivitástól.. Ma már ez nem így van. A tanulók - diákok értékrendjében beállt változás egyik „áldozata” a rendszeres testmozgás, a sport, és ennek egyenes következményeként a testnevelés helyzetének meggyengülése. A nyilvánvaló változásokra az oktatásirányítás, a képzés és a gyakorlat is igyekszik válaszokat adni. Az eredmény egyenlőre, a „több- kevesebb sikerrel” kifejezéssel jellemezhető. Ugyanakkor, ha lassan is, de formálódik a testnevelés tanítás új szemlélete, amelynek egyik fontos eleme az élményszerűség biztosítása. Jelenleg olyan tantervi koncepció körvonalazódik, amely reményeink szerint ennek a követelménynek is eleget tesz, biztosítékául szolgál a szép elvek gyakorlatba ültetésének. 

Még néhány konkrét mondat az élményszerű, játékos testnevelésről. Amikor testnevelésről beszélnünk, akkor egy olyan oktatási folyamatról van szó, amely 6 éves kortól, jó esetben, 18 éves korig tart. Tehát a „testnevelés” egy 12 éven át tartó oktatási folyamatra vonatkozik. Az élményszerűség biztosítása a 12 éven osztozó mindhárom iskolafok testnevelésének alapfeladata, de a hogyanok más –más úton, más –más eszközökkel valósulnak meg. Csak az életkori sajátosságokra és az iskolafokok személyiségfejlesztési céljaira hívom fel a figyelmet. Ezért jelenthetjük ki azt, hogy a játék és a játékosság mindhárom iskolafokon a motiváció biztosításának és a didaktikai célok elérésének fontos eszköze, de nem egyedüli üdvözítő módszerként.

Az élményszerűség biztosításáról címszavakban:

Kisiskolások testnevelésében? Csaknem kizárólag népi- és testnevelési játékokkal, játékos feladatmegoldásokkal.. Mozgásöröm és funkcióélmény.. ,  .

A felső tagozat testnevelésében? Testnevelési játékokkal, sportjátékokkal és egyéb sportágak játékos módszereivel. Az élményszerűséget a fizikai aktivitás által kiváltott kellemes fizikai és pszichés állapotváltozás, és főként a motoros tanulásban elért sikerek, a tudás gyarapodása biztosítja.

Középfokú testnevelésben? A tudás alkalmazása játékokban, sportjátékokban, testgyakorlatokban. Az élményszerűség forrását, a személyiségnek, az adottságnak, az érdeklődésnek leginkább megfelelő sport-, illetve testgyakorlati ág megtalálása és annak gyakorlása, az önálló testedzésre való alkalmasság élményének átélése képezi.    

 

2. Diszciplína a testnevelés? Igen! A testnevelés műveltségterület. Ugyanolyan értékű, mint pl. a történelem vagy a biológia. Csak más! Sajátos a műveltségtartalma és ebből fakadóan sajátosak a vele szemben megfogalmazott elvárások is. Az elvárások a műveltségterület céljaiként fogalmazódnak meg, igazodva az életkori szakaszokhoz. De a műveltségterületi státusz nem jelenti azt, hogy mindenütt mindent és ugyanazt kell tanítani. Nincs kötelező kánon! Nem kell minden ismert testgyakorlatot és sportágat, mozgásos játékot végigtanítani, és főként nem kell mindazok teljesítését számon kérni. Az egységesen kötelező tanterv, az univerzális előírások az 1998-ban életbelépett első Nemzeti alaptantervvel megszűntek. Az új oktatásirányítási eszköz, az alaptanterv az egységes alapműveltség kialakítását tűzi ki célul, de a kötelezően feldolgozandó tartalom meghatározása helyett fejlesztési feladatokat, a legutóbbi változatban pedig, kulcskompetenciákat fogalmaz meg. Az iskolákra, a testnevelő tanárokra van bízva, hogy milyen tartalommal valósítják meg a fejlesztési feladatokat. (Kétszintű oktatásirányítás valósul meg). Úgynevezett helyi tanterveket kell készíteni. Ezekben meg lehet jeleníteni a helyi sajátosságokat, az iskola tradícióit, figyelembe lehet venni az iskola tárgyi-létesítményi feltételeit, a gyermekek/diákok érdeklődését, sőt a szülők kívánságait is. Ez egy olyan rugalmas alkalmazkodási lehetőség, amelynek megvalósítása komoly intellektuális mutatványt kíván a tanártól. Ugyanis az alaptantervi célokat, a központi elvárásokat értelmezni és operacionalizálni kell. Figyelembe kell venni az adott iskola értékrendjét, a tanulók életkori- fejlesztési sajátosságait és mindezen, valamint a fentebb említett szempontoknak megfelelően kialakítani egy jó tantervet. Amikor azt mondtam, hogy intellektuális tevékenység a testnevelés, akkor ez az egyik érv, amelyik alátámasztja ezt a kijelentést. Egy jó fejlesztési tervet készíteni, igenis komoly kihívást jelent. A másik érv pedig az, hogy a 45 perces órák nem „csak” abból állnak, hogy a tanár pszicho-motoros tartalmakat, más néven mozgásos cselekvéseket végeztet a tanítványokkal, hanem egy olyan fejlesztési folyamatot vezényel, irányít,  korrigál, amely a növendékek tudatos motoros tanulásával párhuzamosan azok értelmi képességeit is fejleszti, formálja az életmódot befolyásoló értékrendjüket, stb. Hogyan? Azzal, hogy korrekt szakszerű kifejezéseket használ, hogy megmagyarázza a sikeres végrehajtás kulcsszempontjait, hogy rámutat a baleseti forrásokra, hogy adott helyzetben kitér az élvezeti cikkek káros hatásaira, hogy edzéselméleti ismereteket fűz a motoros képességfejlesztéshez, tanácsot ad az erőfejlesztéshez, az alakformáláshoz, stb. Minden tanóra vagy tanórán kívüli együttlét (kirándulás, táborok, sportdélutánok) számtalan alkalmat kínál a tanulók/ diákok testkulturális tudásának verbális eszközökkel történő gazdagításához. Ez a tudás a mindennapi élethelyzetekben is használható. Az iskola falait elhagyva, az élet további szakaszaiban, pedig az életmódra vonatkozó önálló, jó döntések alapjául szolgálhatnak.

 

3. És akkor ezt a testnevelést fogják mindennap bevezetni az iskolákban? 

Ez volt a szekció elnökétől az aggodalom hangján elhangzott utolsó kérdés. Tulajdonképpen jogosan, hiszen az előtte kérdezők és egyúttal véleményt nyilvánítók egy élmények nélküli, mindent tanító és számon kérő könyörtelen testnevelés képét vetítették a konferencia résztvevői elé.  

Reményeim szerint az előző kérdésekre adott válaszokból ettől eltérő testnevelés- kép sejlett fel.. De konkrétan és határozottan így szól a válaszom: A testnevelés hivatását tekintve nem ilyen. A testnevelés az egyik legfontosabb műveltségterület a gyermekek életében. Mert olyan ismeretekben, jártasságokban, készségekben és képességekben megnyilvánuló műveltséget közvetít, amely szükséges az egészséges, integráns személyiség kialakulásához, az egészséges életmód gyakorlásához, az élet minőségi megéléshez.  

Az előadásban is utaltam rá, hogy most egy új Nemzeti alaptanterv munkálatai folynak. Benne olyan a testnevelés tantárgy értékeit felmutató innovatív és vonzó testnevelés jövőképe rajzolódik ki, amely a testnevelés fent vázolt hivatásának megfelel.     

               

De nem áltatjuk magunkat, hiszen tudjuk, vannak közöttünk olyanok, akik nem biztosítják az élményszerűséget, sőt.. Vannak, akik centiméterekben és másodpercekben gondolkodva lélektelenül végzik a munkájukat. Vannak, akik a helyi tervezés fáradalmaitól „megkímélve” magukat a régi reflexek, a régi mindent előíró tantervek szerint végzik munkájukat. De ők vannak kisebbségben. A többség hivatásszerűen, azaz gyermekek érdekeit és a tantárgy értékeit szem előtt tartva szorgalmasan, és igényesen végzi munkáját. Sajnos a negatív jelenségek mindig nagyobb figyelmet keltenek, és hozzájárulnak a testnevelés gyakorlatának egészére vonatkozó hamis képzetek kialakulásához.

 

Köszönöm az őszinte kérdéseket! Köszönöm, mert ha nem is felvetésük után közvetlenül, de legalább írásban alkalmam nyílt a válaszadásra. Ez nagyon fontos, mert ezek a kérdések a népegészségügyért tevékenykedő magasan kvalifikált szakemberektől hangzottak el. Mi  testnevelők, mint a testkultúra képviselői is ebbe a táborba tartozunk, az Önökkel azonos felelősségtudattal, de a célokat más szakterületi feladatrendszerrel és eszköztartalommal szolgálva. Ez a konferencia talán ígéretes kezdete volt annak, hogy szót váltsunk és szót értsünk.

 

 

 

Pécs, 2011-09-11

 

Üdvözlettel: Rétsági Erzsébet

Comments