Diákok a testnevelésünkről

Mi is várunk minden véleményt a FÓRUM rovatunkban!


Diákok mondják a testnevelésről különböző internetes fórumokon……

 

1., Szeretem a Csütörtököket abból a szempontból, hogy nekem ilyenkor sosincsen első 2 órám, de utálom mert ilyenkor van tesi. Férreértés ne essék nem halok bele abba, hogy tesizem csak nem szeretek átöltözni amikor már reggel megcsináltam a hajam 6 kilo hajlakk rajta vanm és akkor egy testnevelés óra tönkreteszi a megjelenésem.
Kiléptem az ajtón és egyből lecsúsztam a lejtőn majdnem egy nagyot esve. Aztán mentem a Széchenyi utcába amikor elcsúsztam és a térdemre estem :S A tanáromnak ezt mondtam mentségül, hogy azért nem szeretnék tesizni mert fáj a lábam És tényleg fájt! Angolon DVD-ztünk, a Rózsaszín Párducot néztük meg, ami engem nem érdekelt mert álmos voltam tehát zenéthellgattam és aludtam. A szar Headset meg rossz és mindig kijön a telefonoból és olyan idegbeteg lettem ettől :@ !!!!

 

2., Ruth…Kötelező, csak az a baj, hogy utána nincs legalább fél óra a tollászkodásra.

Fürdés, testápolás, kozmetika, fésülködés...

Ezért inkább az edzést szeretem, a tesit utálom.

 

3.,emlékszem, iskolás koromban pedzegették, hogy hajj, de kéne minden nap egy tesióra, én meg rosszul voltam az ötlettől is. azóta rájöttem, hogy a sport, a mozgás nem csak kényszer és kínszenvedés lehet. szóval jó tesióra tényleg lehetne naponta, csak könyörgöm, ne az az embernyúzó 45 perces teljesítménypróba, amiben részem volt 12 évig (és akkor én még a mozgékonyak, gyorsak, ügyesebbek közé tartoztam...). ha játszik az ember, akkor pl. észre sem veszi, hogy eltelt egy óra, és szakad róla a víz, liheg stb.
a mozgás örömét nem kéne elvenni a gyerekektől.
sajnos az én életemnek nem lett része a rendszeres mozgás, ill. vannak időszakaim. mostanában pl. a terhestorna, de azt meg már unom.

 

4., A jó kis hazai tesiórák... csoda, hogy nincsenek tőlük máig rémálmaim

 

5., Csodálkozunk, hogy a gyerekek utálják a tesíórát. mikor nálunk is olyan feladatok voltak hogy helyből ugrás 2 m-re én 160cm vagyok akkor gondolhatjátok mekkorára sikerült. És ezt még osztályozzák is. Vagy a gerenda, akinek téríszonya volt az jól megjárta és stb... Legalább közép isk. a fiúk és a lányok külön órán tornáztunk. A fiúk fociztak és férfias játékokat üztek. A lányok aerobikoztunk stb... Igazából ez már mozgás volt. Szerintem ezek az erőpróbák egyáltalán nem tartóznak a mozgás fogalmába, mikor egy helyben állva várunk a sorunkra, hogy egy lanyha bemelegítés után ugorjunk mind a kenguruk.És ezek az osztályzatok csak rombólóan hatnak mert egy magas és egy alacsonyabb gyermek is máskép tudja megoldani a feladatokat. Ugyanez a súlykülönbségekkel is.

 

6., Pinpilinél van a pont: a "tesióra" kontraproduktív, inkább megutáltatja a gyerekkel a sportot mintsem felkeltené benne az érdeklődést. Sajnos ez nem speciális dolog: ilyen az egész magyar oktatás: nem az a cél, hogy felkeltse a gyerek érdeklődését és tudásszomját, hanem letudja a kötelező anyagot, beleverje a gyerekbe aztán számonkérje és kész.

A "testnevelés" a legjobb szó erre: nem nevelni kéne a gyerek testét, hanem ösztönözni arra, hogy megtalálja a hozzá legjobban illő sportot és abban bátorítani, segíteni.

Az meg valóbna a dolog másik része, hogy érdekesebb a számítógéppel játszani mint odakint játszani valamit.

7., félig OFF, mert nem a hétvégéről szól, de az iskolai tornaóra nagyon meg tudja utáltatni a gyerekekkel a mozgást. Attól kezdve, hogy kőkeményen osztályozzák, a mozgás megszűnik öröm lenni, csak egy ugyanolyan hajtós tantárgy lesz, mint a többi, azzal a különbséggel, hogy míg egy matekdolgozatra fel lehet készülni, tesiből olyan lesz a teljesítmény amilyen. 

Amikor általánosba jártam, mindenből felmérő volt, és elő volt írva, hány perc alatt KELL teljesíteni a 100 méter futást, a 400 métert, a 800 métert, hány centi kell hogy legyen a távolugrás, stb. Ettől függtek az osztályzatok. Ettől persze azok, akiknek a legnagyobb szükségük lett volna az örömmel végzett mozgásra (ducik, keveset mozgók), kaptak egy csomó rossz jegyet, megszégyenültek az egész osztály előtt (sokszor a tesitanár hathatós segítségével), és egy életre elment a kedvük a sporttól, mozgástól. Sose felejtem el, a 800 méter futás felmérőjén, kb. féltáv teljesítése után a tesitanár hátat fordított a célvonalnak és kikapcsolta a stopperóráját, mondván, hogy a szintidő amit az osztály fut, értékelhetetlen, "úgyis nulla". Na ezek után szeressünk futni... Remélem, ma már nem akarnak élsportolót nevelni minden gyerekből, és talán a sportegyesületek sem dobják ki azokat, akik csak a mozgás öröméért iratkoznak be és járnak edzésre, és eszük ágában sincs élsportolónak lenni.

8., igazat adok, a tesiórák borzalmasak voltak.Kislabahajítás,medicinlabdával marháskodás,távolugrás(okés,szűrjék ki a potenciális élsportolókat de akkor is..)szekrényugrás.Rosszul is voltam mindegyiktől.Külön kéne fiúknak/lányoknak órát tartani(sajna nálunk egyben volt).Lányoknak lehetne aerobik szerű órákat,fiúkna foci,kosár miegymás.Én most felnőtt fejjel tanultam meg biciklizni és görkorizni.Minden hétvégén megyünk mind a két célszerszámmal(egyik nap egyikkel másik nap másikkal)és néha tornázom is.De elötte 10évig punnyadás a tv előtt volt a napi sport:-)

 

9., nekünk még a felemáskorlátból is kijutott :D nem csak próbaszerűen, hanem rendszeresen. mondjuk én néhány alkalom után már csak arra voltam hajlandó, hogy bemagnéziumozzam a kezeimet, és lógjak kb. 30 másodpercig a korláton :D nem tudnám eldönteni, mi volt szörnyebb: ha meghallottam, hogy megyünk a focipályára futni (45 perc futás, kész), vagy hogy nyílik a kisterem ajtaja, ami felemáskorlátot meg a gerendát zárta el a külvilág elől :)) néha, a vége felé volt olyan, hogy csak kosaraztunk/röplabdáztunk, na az szuper volt. kidöglöttünk, de élveztük nagyon.

 

10., Én jobban örülök annak, hogy megtanultam tigrisbukfencelni, kötelet mászni, pontosan fejen állni (szekrényen bukfencelni nem, de erre sem kaptam egyest ennek ellenére), távolugrani, mintha csak a röplabdához vagy a kosárlabdához értenék. Voltak nekünk is szintfelmérők, de a nyolc év alatt többféle sporttal is megismerkedtünk, néha unalmas is volt csak röplabdázni egész héten... 
A gimi végén meg már laza volt az egész, alig kaptunk jegyet, rengeteget játszottunk, mégis akinek volt képe hozzá, ellógta azt a pár órát is... Kevesen szerették a mozgást, akármilyen is legyen, pedig nálunk erre nagy hangsúlyt fektettek. Aki nem szeret mozogni, az alapvetően a futkosós játékokat sem fogja imádni...

 

11., Szerintem is borzalom volt a torna óra. Bár nekünk nő tesitanárunk volt.

És szarul csinálták. Az, h. fuss x kört minden óra elején, bemelegítés nélkül, állati veszélyes. Volt olyan, h. elsötétült előttem a világ - alacsony vérnyomással melegítés nélkül, aztán bele a közepébe. A futás ráadásul olyan sportág, amit fokozatosan kell elkezdeni: mert másképp sérülsz vagy jó esetben megutálod... Az aerobicot az egyetemen szerettem meg, mert nem ad-hoc feladatokat végeztettek velünk, hanem órát tartott a tanár, átgondolva és felépítve. Akkoriban jártam a csoporttársaimmal erősíteni is, de azt a társaság kedvéért. 

A testnevelés órán is sok múlik a tanáron. Szerintem úgy kellene kialakítani a tornaórákat, h. pl. évfolyamos blokkokban tartatnám, a diákok pedig választhatnának az egyes tanárok között (akik a saját sportágukat tanítanák - nem cél az, h. minden sportágból ugyanazt a színvonalat nyújtsa) pl. felírásos alapon (mint a menzán).

De én maradok a kedvencemnél a gyaloglásnál. A legtutibb sport és nem okoz sérülést, ha jó a cipőd. (A felszerelésekről nem is beszélve, alapból azzal kezdjük a sportot, h. min. egy cipőt veszünk hozzá; külön a futáshoz, focihoz, kosárlabdához, a túrázáshoz, a biciklizéshez, stb. Mert nagyon nem mindegy tönkre tesszük-e a testünket, vagy éppenséggel építjük.)

 

12., gen, meg erről is valami petíciót, hogy -amit itt sokan írtatok- a tornaórákon sokmindent elrontanak. Lehet, hogy egy ügyes, jó mozgású gyerekenk, akinek rendszeres sikerélénye van a tesiórákon, annak ez ösztönző és jó, de a többinek tényleg kedvét szegi. Nekem is rosszemlékeim vannak arról, milyen béna voltam, alig értem el a kettes, közepes szintet. 
Miért ne lehetne úgy csinálni, hogy választható mozgásos játékok, egyszerűbb sportágakkal foglalkozzanak? Ki ne szerette volna általános iskolában a kidobózást? De miért ne lehetne akár a gyerekek kedve szerint, mondjuk csoportokra bontva mozogni, aki akar tollasozik, kézilabdázik, focizik,kosarazik,csak szervezés kérdése szerintem.Lehet nagyobbaknak biciklis tornaórát szervezni. De ez a mai testnevelés-oktatás is a magyar oktatás egyik rákfenéje...Pedig biztosan nem lenne a tanároknak sem gond, ha nem kellene ilyen szigorú terv alapján tartani az órát.

 

13., Dee!
Hát ez az, nem a mozgással van a baj a tesiórán, olvasd csak el, mit írtak mások!! Van, aki nem olyan ügyes, izmos,gyors, stb., és mondjuk otthon sem sportolnak a szülők, ez elég általános, többnyire a gyereknek sem lesz motivációja a mozgásra, ha még a tesiórán is csak a méricskélés, lesajnálás, megszégyenülés, és az elvárás az, amivel találkozik. 

Középiskolában a tesitanár nem tanulta meg a neveket, csak azokét, akik jól teljesítettek, tesitagozatos általános iskolából jöttek, stb. A többieken átnézett.Mi ez, ha nem burkolt lenézés, lesajnálás?

14., Hú emlékszem, hogy utáltam a rohadt cooper tesztet. 12 perc futás a TF pályán, minimum 2 km, akinek ennyi nem ment, azt kiröhögték és megszégyenítették. 
Én mondjuk imádtam a szekrényugrálást, meg a talajtornát, abban jó is voltam.
De, mivel minden tanárnak van kedvenc sportja, többnyire azt szorgalmazza.
Nekem elég jó tesitanáraim voltak: olimpiai bajnok női vizilabdás (nagyon büszkék voltunk rá mikor nyertek, folyton az érmével a nyakában kellett óróra jönnie) nála mindig kosárlabdázni kellett, aztán volt egy válogatott focista, egy igazi fasz, a fiúk mindig fociztak, minket szadizott és a seggünket bámulta. Aztán volt egy európa-bajnok aerobikos csajszi. 2 évig volt ő, de már a faszunk tele volt a folytonos aerobikozással is. Szóval bármilyen jó szakember tartja, egy idő után minden sport unalmas. Gimiben már csak vicceskedés volt a tesi, 3-4-ben. Szalagavatóra tanultuk a táncot majd fél évig, na az poén volt.
Nem is értem a társas tánc miért nem lehet opció? Lehet fiúk-lányok vegyesen, zene van, és mostanában még divatos is.

 

15., nekem két jó élményem volt az iskolai mozgásról: hogy megtanítottak úszni ált isk elején (máig nagyon szeretek, bár elég lassú vagyok, de sokkal jobban mozgok a vízben mint a többi, amúgy sportos barátom), és gimi végén a gyógytesi. enyhe gerincferdülésre. hálát adtam az égnek, hogy végre mehettem. heti kétszer jóféle torna, rendes melegítéssel, stb. halleluja.

én nem értek egyet a külön fiú-lány órákkal. ez a versenyeztetős szemlélet miatt lehetne jó, de ma már rengeteg olyan játék, feladat van, ami nem arra megy, hogy ki az erősebb, gyorsabb. illetve van olyan sport (Korvball, ha jól tudom a nevét, a kosárlabda rokona), ahol gyárilag vegyes csapatokat kell alkotni.

és nem a sportágak megismertetésével van a gond, hanem azzal, hogy megismersz huszat, egy csomó talaj és szertorna ággal, de nem hagyhatod őket a fenébe, ha nem tetszik. ja, és szó sincs valamiféle edzésprogramról, a csoport fejlesztésére.

egyetem végére szerettem meg az aerobikot, erősítő tornát, kocogást. mert megtanultam (barátoktól persze), hogy hogyan érdemes és élvezetes csinálni.

 

16., Te jo eg, aszittem csak en gyuloltem szivbol a tesiorakat.
Ha nem vagyok egy hiu majom, es nem idegesit minden deka hizas, akkor tuti alt. isk. utan az eletbe tobbet nem vettem volna meg tornacipot sem.

 

17., Na szóval! Nekem pozití példám van az ált iskolai tesióráról. Történetesen én annak az embernek köszönhetem,hogy olyan ember lettem amilyen vagyok!!! Ő nem azt értékelte,hogy ki mekkorát ugrik, vagy mászik, vagy fut, hanem az elszántságot, a küzdeni akarást, a csapatszellemet, és a fegyelmezett sportot, ahol az ellenfelet is tiszteletben tartottuk!!!! Történetesen röplabdázni is hozzá jártam délutánonként, és attól független, hogy nem én voltam a legügyesebb, sokszor kaptam dicséretet, mert a tőlem telhetően a legjobban próbáltam teljesíteni! És ennek szellemében éltem életemet,és mondhatom,hogy nagyon jót tett velem! Nem lettem léhűtő,kitartó lettem nem csak a sportban, ha fogytán volt az erőm bármiben, mindig az ő szavai jutottak eszembe! Ez lenne a lénye az iskolai tesiórának!!!!!! Köszönöm magának Poór József!!!!

 

18., Én záhonyban végeztem középiskolát 8 éve, fantasztikus tanárunk volt, változatos órákkal, és amiért nagyon jó fejnek tartottam az volt, hogy hihetetlenen bátorságot és erőt tudott önteni a szavaival egy -egy gyakorlat előtt, ha némi bizonytalanságot látott rajtunk. Pl féltem a magasban de felmásztam a kötélen és leküzdöttem, ugyanez a gerendával a helyzet, és a szekrényugrással,és még sorolhatnám. Jól van na félős voltam :-) De az tuti ,hogy kihozta az ilyenekből mint én a maximumot.

 

19.,Rüheltem a tesiórát sose volt sikerélményem. Kicsi voltam és picit duci. Nesze neked távolugrás magasugrás és kosár...
De iskolán kívül kug-fu-ra jártam azt élveztem egészen addig míg kiderült szinte csak a befizetett pénzről szól semmi másról. Következett egy inaktív időszak majd az egyetemen beleszerettem a teljesítménytúrázásba, majd annak révén a futásba. Rá kellett jönnöm hogy tesiórán még csak normálisan futni se tanítottak meg minket, csak köröztünk a teremben vagy kicsaptak az iskola köré fussatok jelszóval.
Azóta már félmaratont is futottam én aki a busz után se voltam hajlandó 10 métert futni.
A tesiórákat nagyon meg kéne reformálni mert jelen formájukban inkább elrettentésképp működnek.

 

20., satlakoznék azokhoz akiket kikészített az iskolai tornaóra.
Rettentő élmény volt számomra a Múzeum Kertben futni Cooper-tesztet, serdülő gimis lányként, hülye tornacuccban... megalázó volt minden egyes kosárlabdázás az órákon mikor nincs gömbérzékem és alacsony vagyok. Mindig eltiportak, fellöktek és még sorolhatnám...
Már kicsi gyerekként is imádtam mozogni, táncoltam minden lehetséges helyzetben, imádtam kirándulni, túrázni, kiskamaszként még "karatéztam" is... de a tornaórák a gimiben minden jó viszonyulást a testmozgáshoz kiöltek belőlem, csak a tánc maradt, a tánc szeretete.. 
aztán dolgozni kezdtem és futni kezdtem, magamért, aztán elkezdtem járni egy harcművészeti edzésre amiből lassan kétféle edzés lett, összesen öt egy héten és akkor esett le, hogy hát én imádok mozogni!!!

 

21., Én gyűlöltem a tesi órákat és a mai napig is utálom őket. Be kell ismerni, h vannak a maguktól elszállt, "attól leszek menőbb, ha nem tesizek" kiscsajok meg kiscsávók, de én saját tapasztalatom alapján csak és kizárólag a tanárokat vádolom a "nemtesizések" miatt! Alsó tagozatban merő unalom és szánalom volt az egész. Vagy kézilabda ment két órán át, amit bizonyos szint után k*rvára meg tud unni az ember (a mai napig is elfog tőle az undor), vagy a fent említett indiánszökkenéses, fókamászásos baromság volt szeren. Kezdetben egy kivénhedt, pedofil tanáruram volt, majd ezt leváltotta az új orvos felesége, akinek nem hogy testnevelői végzettsége nem volt, de még csak agya sem. A maga 40 kg-jával + a minimum 5 kg-os hajlakkos "csodával", amit a fején viselt, szeretett volna pár jól sikerült vasgyúrót mindenféle pókemberes pózokra kényszeríteni... Nem tudom mi lett volna, ha valaki fejre esik. A nő megtartani se tudta volna, se semmit nem tudott volna vele csinálni. Középsuliban meg az osztályfőnök volt a tesitanár. Jó fej nő volt, de iszonyat unalmas órákat tartott, ja és folyton meg folyton és folyton csak futottunk. A felsőoktatásban már rafkósabbak voltunk/vagyunk, itt ugyanis inkább túrázni megyünk a tesiórák helyett... Bizony túrázni! Kellemes időben, jófej emberek között, tornaterem-szag nélkül és értelmi fogyatékos tesitanárok nélkül (tiszt. a kiv.-nek). Kell a mozgás, de nem mindegy, hogy hol, kivel és milyen körülmények között.

 

22. a többi tantárgy oktatása is szar, miért ez lenne kivétel? csak arra jó, hogy megutáltassák az emberrel. nálunk gimiben 22 tesi felmentett volt az osztályban, a végén már ki kellett rúgniuk az iskolaorvost :)
a másik, hogy általánosban kell megalapozni a dolgot ügyességi feladatokkal, a félfelnőtt tiniket már nem lehet hülyeségekre rávenni, örüljenek, ha fociznak vagy valami, de nemá, egy joint és egy kiadós szex másnapján gerendagyakorlatot csináljon egy világmegváltás és a legújabb mobiltelefon közt imbolygó ember.. szerintem is a tanárok szúrják el, de őket is elszúrta valaki..

 

23., A tesiórában unalmas volt a sok hülye kötelező tornagyakorlat, a kötélmászás, stb. Viszont, amikor játékra került a sor, mindig belelkesedtünk. Általános suliban mindig kézilabdáztuk, középiskolában már egy kis röplabda, kosárlabda is befigyelt, télen meg kimentünk korcsolyázni.

 

24., Nekem egy hajcsár tesitanárom volt gimiben, akit sokan nem szerettek, mert nem csak közénk dobott egy labdát, hanem tényleg foglalkozott velünk. Az érettségi találkozón meg meg lehetett nézni a csajokat. Ránézésre a 70 % tuti rendszeresen sportol....

 

25., Nekem is kín volt a testmozgás, amíg suliba jártam, leginkább a béna tesiórák miatt. No de utána, mikor már szabadon választhattam, onnan számítódik az élet.
Én büntetném a rossz pedagógust, a tornatanárt is.

 

26., nekem most perpillanat normális tornatanárom van itt a gimiben. Óa első felében megvannaka kötelező gyakorlatok (futás, bemelegítés, kötél/gyűrű/korlát stb.), majd a második felében játszunk, általában focit vagy floorball-t. Sztem ezzel lehet motiválni, mert így ha valamit nem csinálunk vagy hülyéskedünk, akkor az a mi játékidőnkből megy. Ettől függetlenül az általánosban a tesitanárom egy vadállat volt

 

27., iskolában utáltam a tesit, minden héten kétszer végigszorongtam az órákat, hogy istenem könyörgöm, csak legyen beteg a tanárnő, vagy nyíljon meg alattam a föld csak azt ne kelljen újra. de mindig kellett, és mindig az első gondolatom a tesiről az, hogy lógok a kötél felénél (mert nem bírok tovább felmászni, egyszerűen nem megy, képtelen vagyok bárhogy próbálok is, folyton visszacsúszok), felfelé nem megy, lefelé már nem merek, és eltelik az óra, aminek a végén megkapom a jól megérdemelt karómat. amit persze a következő órán ugyanígy folytathatok, lóghatok a kötélen és gyűjthetem a karókat amíg fel nem mászom rajta.

a mai napig nem tudok kötelet mászni.

gimiben már más volt, ott szerencsére a tanárnő értékelte, hogy bár hihetetlen béna voltam, mindig próbálkoztam. futottam, ugrottam, csináltam én mindent, csak kicsit rosszabbul, mint mások. azért a küzdelemért mindig megszánt egy négyessel, aminek én az általános iskolai tortúra után úgy örültem, mint majom a farkának.

28., Én még mindig középiskolás vagyok és bevallom, hogy utálom a testnevelés órát. Nálam is sokszor előfordul, hogy nem is viszek felszerelést és adjon igazolatlant inkább a tanár, minthogy egy olyan napon, amikor alapból kilenc órám van, harmadik órán leizzadjak és egész nap úgy kelljen ülnöm a termekben. Ezzel egyébként nem csak én vagyok így, hanem az osztályom jelentős része. Tavasszal viszont jobb a helyzet, mert akkor órákon kiküldenek minket focizni, ami sokszor abból áll, hogy leülünk a pálya mellé dumálni. =)

 

29., hát én azóta is visszavágyom a gimis tesi órákra!Azóta sem mozogtam annyit, mint akkoriban és ku-va jó volt! Jó tanár kell és megfelelő körülmények ez tény, a diákok meg csak kussolgassan és ne bojkottálják az órát véleményem szerint.

 

30., isszaolvasva a kommenteket úgy érzékeltem, hogy a többség szerint a testnevelés órákhoz való passzív hozzállás viszonylatában inkább a tanárok képviselik a sötét oldalt:) 
Valóban sok a régi, feleslegesen agyonhajszolt mozgásgyakorlat (vagyis elavult a rendszer) ami inkább a képletes antitesi-mozgalmat duzzasztja a sportolási kedv ösztönzése helyett.

Comments