Baljós Árnyak

Jövőorientált-egészségtudatos magyar nemzet: utópia vagy reális jövőkép?!
A tananyag továbbra is divatjamúlt és nem alkalmas a kor kihívásainak hatékony kezelésére.
2011. június 15. 09:20

Baljós Árnyak a megújuló, minőségi testnevelés oktatásban

A magyar lakosság egészségi állapota a rendszerváltás óta folyamatosan romló tendenciát mutat, annak ellenére, hogy a tapasztalt jelenségek megszüntetésére számos Nemzeti program látott napvilágot. Ezzel párhuzamosan az egészség- és testkultúra, mint a jövőorientált, egészségtudatosan gondolkodó emberek elsődleges fokmérője, a társadalmi gondolkodás középpontjából szépen lassan a közgondolkodás perifériájára szorult.A magyar rendszerváltással az eddig közösnek tekintett hiedelmek szétestek. Millióan hisznek különböző dolgokban anélkül, hogy azok valamilyen értékeket közvetítenének, így lassan a nyelven kívül már nincs is közös hiedelem, amely a magyar társadalmat egyesítené. A magyar kultúra és közoktatás arra törekszik, hogy átvegye a közös uniós értékeket. Csányi Vilmos a következőképpen fogalmaz: „Az európai kultúra az amerikaival ellentétben szerencsére még nem jutott odáig, hogy az egyéni versengést tekintse minden probléma megoldásának. Európában úgy gondoljuk, hogy nemcsak a legelső, hanem a milliomodik ember is polgár, neki is helye van az életben. Itt nem a gazdasági problémák megoldása az egyetlen és kizárólagos szempont, hanem a kultúra megtartása is” (Csányi, 2006). Éppen ezért tekinthető az Európai Uniós normákhoz igazodó közoktatás magyarországi megreformálása a jövő szempontjából elengedhetetlennek különös tekintettel arra a tényre, hogy a testkultúra és az egészséges életvitel nem központi kérdés a hétköznapi életvitel során.

A Magyar Tudományos Akadémia, Jövőkutatási Bizottsága által 2010-ben készített: Magyarország 2025 címet viselő tanulmánykötetben megfogalmazásra kerül, hogy a magyar lakosság számára elengedhetetlenné vált egy társadalmi megújulás az egészségtudatos életvitel tekintetében (Vass, 2010).

Az egészségtudatos egyén elsődleges fokmérője, hogy pozitív, örömteli, aktív szemlélettel rendelkezik, mellyel párhuzamosan tisztában van saját testi és lelki erősségeivel és gyengeségeivel. Rendelkezik olyan verbális, nem-verbális, és kooperációs eszközkészlettel, amivel a birtokolt pozitív képességeket tovább fejlesztheti és átadhatja a környezetében élő társainak. Ezzel párhuzamosan aktívan cselekszik annak érdekében, hogy az életmódjában felismert gyengeségeket csökkentse vagy adott esetben teljesen felszámolja. S végül, de nem utolsó sorban önállóan, alkotó módon képes gondolkodni, melynek eredményeként olyan egyénre szabott cselekvési stratégiát tud kidolgozni, amivel sikeresen elérheti a kitűzött célt és azt hatékonyan kommunikálja a közvetlen környezete irányába.

Önkéntelenül adódik a kérdés, hogy hol és mikor szükséges a jövőorientált-egészségtudatos életvitel elméleti és gyakorlati tartalmait elsajátítani. Azonban legalább olyan kézenfekvő a felmerült kérdésre a válasz: A testnevelés magas szintű oktatása a közoktatási intézményekben biztosíthatja a mozgásművelt, pozitív szemlélettel rendelkező egyének sokaságát.

A tapasztalat sajnos azonban éppen az ellenkezőjét mutatja. „Az elmúlt évtizedek testnevelés oktatása ontja magából a mozgásszegény, nem sportoló fiatalságot, aminek egyenes következménye a rossz egészségi állapotú társadalom. Több hazai, testneveléssel foglalkozó kutatás megerősíti, hogy tanulóink alapvetően szeretnek mozogni, de testnevelés órára járni nem. Az ELTE Tanító- és Óvóképző karára bekerülő fiatalok például átlagosan 40-60 százalékban alapvetően negatív érzelmeket táplálnak a tanórai testneveléssel szemben. A HUNPASS kutatás szerint 62 százalék lecserélné a testnevelés óráit más jellegű, mozgásos órára.” (Magyar Hírlap,2010)

A magas szintű testnevelés oktatás rendszerének kialakítása érdekében az elmúlt tíz évben egyetlen megoldási kísérlet sem történt. Ehelyett a testnevelés fontosságát és a testnevelő tanárok érdekeit védő szervezetek elvesztek a testnevelés oktatásának mennyiségi kérdéseiben. Ádáz küzdelmet folytatva azért, hogy legalább az általános iskola alsó tagozatában legyen kötelező mindennap a testnevelés óra, és a lehetőségekhez képest azt kizárólag testnevelő tanítsa és osztályozhassa. Valóban fontosak az előző kérdések, de talán mégsem a legfontosabbak, hiszen számos kérdést a mennyiségi, vagyis a mindennaposság kérdésköre nem érint és így ennek megfelelően nem foglalkozik a minőségi testnevelés oktatásának problematikájával sem.

2007-ben, a NAT revízió során történtek ugyan előremutató próbálkozások, miszerint a testnevelés és sport műveltségterület alapelveit és céljait sikerült szakmailag elfogadható szintre emelni, de ezzel párhuzamosan nem történt meg a „kánon” vagyis az oktatás tartalmait befolyásoló tananyag átalakítása. A tananyag továbbra is divatjamúlt és nem alkalmas a kor kihívásainak hatékony kezelésére.

S most itt állunk egy új időszámítás hajnalán, amikor úgy tűnik, hogy a testnevelés és általa az egészség- és testkultúra ismét felemelkedhet és a közgondolkodás centrumába kerülhet. Ám a kérdés önkéntelen fogalmazódik meg: van-e értelme az elavult, régi szempontokat követő testnevelési tartalmakat és módszereket mindennap kötelezővé tenni a közoktatásban? Van-e értelme milliárdokat költeni olyan infrastruktúrára, ami a régi elavult rendszer elemeinek oktatására teremt lehetőséget? S végül ki fogja megújítani és a kor kihívásaihoz és igényeihez illeszteni az eddigi oktatási tartalmakat, ami nélkül elképzelni se lehet, hogy a régen áhított egészség- és testkultúrális felemelkedés hatására a magyar lakosság egészségi és fizikai aktivitási állapota elinduljon egy új, javuló tendenciát mutató úton?

2011. június 17-én, vagyis ezen a héten pénteken Egerben ül össze a NAT bizottság, melyben dr. Bagdy Emőke a Testnevelés és sport műveltség terület gondozójaként a műveltségterület teljes megújulását támogatja vagyis a mozgásművelt, pozitívan gondolkodó testileg és lelkileg is egészséges tanulókat formáló koncepciót tartja csak szigorúan elfogadhatónak. Ennek a követelménynek pedig Bognár József vezetésével a testnevelés és sport műveltségterület bizottsága szakmai vita keretben kell, hogy kidolgozzon és elfogadjon egy 21. századi műveltségterületi elemeket tartalmazó dokumentumot, ami alapján megindulhat a minőségi testnevelés oktatás Magyarországon, melynek eredménye a régen áhított jövőorientált-egészségtudatos szemlélettel rendelkező egyének sokasága és az egészségtudatos társadalmi gondolkodás katalizálása.

Vass Zoltán
Comments